Drága Olvasóim,
nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre a következőkkel kapcsolatban:
Az elmúlt 1-2 napban egymás után jelennek meg, általam kedvelt blogokon a "divatbűnökről", "divat-etikettről", "soha-ne-vedd-fel-ezt-és-ezt" stílusú írások.
Akik ismernek, tudják, hogy kevés nálam egyszerűbben öltözködő ember van. Szinte csak egyszínű, jajjcsaktakarjoneléggé, minimál stílusú ruhákat kedvelek, egyszerűen azért, mert ebben érzem jól magam (na jó, az ékszer néha kivétel).
DE!!!!!
Felháborítónak tartom, amikor egyes -egyébként- nagy tudású divatszakértő kijelenti, hogy mit vehetünk fel és mit nem!
Ha én esetleg 100 kiló és 60 éves vagyok, de kedvenc színem a rózsaszín, miért ne viselhetném? Vagy pl imádom a skótkockás mintát, dobjam ki a kedvenc ruháimat, mert "ohhh it's sooo last year"? Könyörgöm mindenkinél van otthon tükör, miért tiltjuk meg egymásnak, hogy az emberek azt hordják, ami tetszik és jól érezzük magunkat benne?
Hol vannak a határok?
Te barátnőm 51 kg.os DUCISÁGODDAL nem vehetsz ám fel minit! 50,5 kg súly mellett OK, de ez a KÖVÉR testalkat már ezt nem engedi meg! Innentől 40 fokban is hosszúnadrág, hosszúszoknya! Életed végéig!
Vagy te, aki 30 éves korba léptél!! Tegnap még nyugodtan hajtottad álomra a fejed, mivel huszas éveidben jártál, bármit megengedhettél magadnak: miniszoknya, tűsarkú, kispóló, de éjféltől tádámmmm! Harminc éves vagy, viszlát skinny farmer, jönnek a zsákruhák, de akár el is áshatod magad!
Nem bírom az ilyen okoskodókat, akik megszabják, hogy ki mit hol viselHET, szerintem mindenki tudja, hogy mit illik és mit nem! Mindannyian hibázunk néha, a büntetésünk pedig, hogy esetleg kinevetnek, minket fog elérni, nem a nagy tudású divatszakértőket (akiknek a kinézetéről néha -mondom: néha- jobb nem beszélni).
Szeretnék mindenkit biztatni arra, hogy nyugodtan viseljük azt, ami tetszik!
Kérjünk tanácsot azoktól, akik fontosak nekünk, akikben megbízunk, olvassunk divatblogokat azért, mert tetszik, mert jólesik, mert tájékoztat, de ne higgyük el minden szavát senkinek (persze nekem sem)!
Érezzük jól magunkat, hiszen egyszer élünk és rajtunk múlik, hogy szomorúan, félve-szorongva, vagy boldogan éljük le a rövid kis életünk!
Ti mit gondoltok erről a kérdésről?
Szigorúság, vagy szabadság?
A válaszolók között kisorsolok egycsilliárd dollárt (esetleg egy hupirózsaszín, zöld pöttyös miniszoknyát:)
