Amíg az ékszerközpontban dolgoztam (Caprice), sokszor fültanúja voltam annak, hogy a kedves vásárlók egy-egy ékszer árazásának oka felől érdeklődtek :)
Konkrétan: az eladóinknak meg kellett magyarázniuk, hogy az ékszerek hány db, mekkora drágakövet, hány gramm aranyat, stb. tartalmaznak, és ezek számtani összege el kellett, hogy érje az adott ékszerért kért árat.
Én soha nem értettem ezt…
Hiszen képzeljük el, hogy meglepődnénk, ha mondjuk a festő egy festményéért csupán a festék és a vászon árát kérhetné el, esetleg jobb napokon a keret nyersanyagának árát is hozzácsaphatná, de ennyi, kész-passz, semmi több.
Konkrétan egy műalkotás értékét szerintem sokkal több dolog határozza meg, hiszen amellett, hogy egy adott design-t, a tervező saját művészeti alkotását tulajdonképpen nem is lehet „beárazni”, ha semmi másra nem gondolunk, csak arra, hogy egy-egy drágaköves, finoman kidolgozott ékszer elkészítésében mennyi munkaóra lehet…
Ez a témakör egyébként a Chanel csodaszép werkfilmjét látva jutott most eszembe. Mindig is szerettem nézni, ahogy készül egy-egy ékszer, egy igazi Ékszermániásnak ez maga a vizuális mennyország :)
Szóval fanatikusok, ékszerimádók, hagyjuk meg az árazást a kereskedőknek, nekünk pedig jó nézegetést:)
