Júniusunk drágaköve valójában nem is igazi kő, hanem egy természetes anyag, viszont csodálatos formái és pompás színei miatt évezredek óta ékszereink egyik legkedveltebb alapanyaga –ő pedig a gyöngy.
Az igazgyöngyöket a drágakövek „kaviárjának” is nevezik, hiszen az egész világon, minden korszakban a luxus, elegancia, kifinomultság és a jó ízlés szimbóluma volt a gyöngy (ez ma is így van).
Tudtátok például, hogy Pierre Cartier párizsi ékszerész a New York-i Fifth Avenue-n egyetlen gyöngysorért vásárolhatta meg azt a házat, amelyben üzletét megnyitotta?
Ugye minden Ékszermániás tudja, hogy igazgyöngynek azokat a gyöngyöket nevezzük, amelyeket a tengeri (vagy édesvízi) kagylókból nyerünk? (Azaz a halászott gyöngyöket nevezzük így).
A tenyésztett gyöngy pedig olyan kagylóból származó gyöngy, amelyet mesterségesen tenyésztenek -a kagylókba "beültetnek" egy kis mesterséges szennyeződést, amelyet védekezésül az állat gyöngyházkiválasztással körbenöveszt, így hozva létre a gyöngyöt.
A gyöngy minden kultúrában több jelentéssel bírt: mint talizmán (szerencsehozó), mint ellenségtől védő, mint szerelemszimbólum, sőt az emberi erő eszközeként is számon tartották.
Kleopátra két gyöngyöt borban oldott fel, és szerelmének, Marcus Antoniusnak ajánlotta (egy gyöngy kb. öt nap alatt oldódik fel, de azért ezt ne próbáljuk ki a gyakorlatban:)).
Mindenki hordhat gyöngyöt, hiszen mindenkinek jól áll: idős, fiatal, klasszikus, vagány, sötét, vagy világos bőrű, minden hölgy megtalálja a hozzá tökéletesen illő gyöngyöt. Minden alkalomra viselhetjük, egyetlenegyet kivéve: esküvőnkön ne viseljünk gyöngyöt, hiszen a gyöngy ékszer a könnyeket szimbolizálja, amelyeket majd a házasságban a menyasszony hullatni fog.
Ha menyasszonyok vagyunk, akkor azt javaslom, viseljünk inkább brilliánst:) (hiszen a gyémánt a szerelem és az állandóság szimbóluma).
