Mostanában a sok okos divatguru és blogger kórusban harsogja: légy egyéni! Felejtsd el a „matchy-matchy” összeállításokat (azaz amikor egy szetten belül –szerintük- túl sok minden összecseng, például csak két-három színből áll az öltözékünk), ne foglalkozz a harmóniával, csak légy egyéni! Kis túlzással mindegy, mit aggatunk magunkra, a lényeg, hogy semminek nem kell illenie semmihez, minden legyen különböző és lehetőleg senkinek ne legyen olyan megjelenése, mint nekünk…
Ez a szett például a fenti nagyokosok szerint már uncsi, nem elég egyéni:
Mondják ezt egy olyan világban, ahol, különösen Magyarországon nekünk, lányoknak ma már szinte alapkövetelmény, hogy tangát viseljünk, hogy mindennap sminkeljünk, a napfóbia ellenére szoliba járjunk, edzzük szét magunkat, hogy testtömegindexünk is tizedespontra megegyezzen az ideálisnak kikiáltott értékkel, hogy lehetőleg rendszeresen látogassuk a plasztikai sebészt, ha kisebb/nagyobb/kerekebb/vékonyabb/ráncosabb stb. valamink, mint a kívánatos, szép ÁTLAG.
A color blocking trend is kedvez ennek a borzalomnak: az egymástól teljesen elütő, kiabálóan élénk színek összepárosítása az átlagosnál is nagyobb ügyességet kíván és még vékonyabb a határ az egyéni és a közönséges (rosszabb esetben: nevetséges) között.
Miért nem találjuk itt sem az arany középutat?
Miért annyira fontos, hogy olyan BORZASZTÓAN egyéni megjelenésünk legyen (miközben mindannyian az Asosról rendelünk/Inditex boltba rohangálunk a trendi újdonságokért)?Miért kell Lady Gagának öltöznünk még akkor is, ha csak a tisztítóba (neadjisten, iskolába) megyünk?
Kinek öltözködünk mi? A blogger fotóknak? A pasiknak? A többi nőnek?
Miért nem tudunk egyszerűen a tükörnek öltözködni?
Azt az ékszert viselni, ami valamiért különösen tetszik, vagy amelyikhez egy kellemes emlék fűz, amelyet egy számunkra kedves embertől kaptunk, vagy amelyiket viselve szépnek érezzük magunkat?
Azt a ruhát felvenni, amelyiknek a színe kiemeli a bőrünket, amely néhány kilót lefarag/hozzátesz ott, ahol kell, ne adj isten, amelyik kellőképpen MELEG, vagy KÉNYELMES viselet egy hideg őszi napon…
Miért ennyire erős bennünk a megfelelési vágy és miért megyünk birkaként a trendek és tanácsok után –még ha azok, vicces módon a túlzásba vitt egyénieskedésre is ösztönöznek minket?
Csajok, ébresztő! Ígérjétek meg, hogy holnap reggeltől, ha tükörbe néztek, vagy a gardróbban állva gondolkodtok, hogy mit vegyetek fel, kizárólag egy elv fog vezérelni titeket:
Olyan ruhákat, sminket, ékszereket viseljetek, amelyben JÓL ÉRZITEK magatokat! Na jó, esetleg a pasitoknak is lehet kedvezni néha, de azért nekik általában elég egy rövidebb szoknya, egy magassarkú, egy szűkebb top, nem? Nekik azért nem olyan nehéz a kedvükre tenni/öltözni:)))
Csodálatos napot kívánok mindenkinek, a kedvenc ruhánkban:)
Eszti
